2014. november 8., szombat

6. fejezet - Múlt

Sziasztok!

Óriási bocsánatkéréssel tartozom, amiért ennyit késtem az új résszel. Borzasztóan sajnálom, de felvételi időszakban vagyok és rengeteget kell tanulnom a jobb jegyekért. Igyekszem sűrűbben jelentkezni és előre írni. 
Ebben részben sok minden kiderül a múltból, a következőn, pedig szerintem mindenki nagyot fog nézni. 
Várom a véleményeteket, jó olvasást!
xxRowena

2014. október 20., hétfő

5. fejezet - "Nem fogom hagyni"

Drága Olvasóim!

Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várnotok az új részre, igyekeztem minél hamarabb megírni és hozni nektek, de még így is elég későre sikeredett. Köszönöm a 18 (!!) feliratkozót és a kommentárokat, borzasztóan hálás vagyok mindenkinek aki amellett, hogy olvas még visszajelzéssel kedveskedik nekem. Amint láttátok időközben új design-t hoztam össze, nem lett a legeslegjobb, de az én munkám, ezért büszke vagyok rá. Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást mindenkinek!

xxRowena


2014. október 5., vasárnap

4. fejezet-Lejárt az idő

"Mikor a Vele töltött idő oly rövidnek, míg a hiánya oly hosszúnak tűnik."

2014. szeptember 21., vasárnap

3. fejezet-Fájdalmas találka

Sziasztok!

Meghoztam a 3. fejezetet, ami elég eseménydúsra sikeredett. Továbbá szeretném megköszönni nektek a pipákat, a kommenteket és a 14 (!!) feliratkozót. Hatalmas örömmel töltenek el a visszajelzések, őszintén örülök, hogy ennyi embernek tetszik a munkám. További szép napot és jó olvasást kívánok!xx

"A lényeg, hogy most itt vagy és újra láthatlak"

2014. szeptember 14., vasárnap

2. fejezet-Gyermekded

"Egy gyermeki mosoly, még a legkeményebb szívet is képes meglágyítani."
Apró puszikra ébredek. Összeszorítom a szememet, tudom, hogy Harry az, minden érintésétől egyre jobban undorodom saját magamtól. Ajkai felváltva simítanak végig a vállamon, a nyakamon és az arcomon. Mocorogni kezdek, hátha
abbahagyja, de ahogy a hátamra fordulok, elérhetővé válik számára a szám és a másik orcám is. Habozás nélkül pattanok fel mellőle, dühös pillantásokat lövellve amin, mint eddig is csak mosolyog.
-Míg aludtál nem bántad. Sőt, élvezted. -vigyorog szórakozottan, láthatóan élvezve a helyzetet. Zavartan tördelem az ujjaimat, fogalmam sincs mit csinált, míg az ágyban voltam. Megrázom a fejem, próbálok nem gondolni rá és elhessegetni a rémképeket. Feláll és a szokásos módon elém sétál.  Egyik kezével megfogja az államat, a másikkal szorosan átkarol. Fejemet maga felé fordítja, így akaratlanul is a szemeibe kell néznem. Zöld íriszei csillognak a vágytól, amit irántam táplál, ajkai beleremegnek az enyém közelségébe. Érzéketlen arccal meredek rá, vele ellentétben én csak mély szánalommal és megvetéssel tudok felé fordulni. Nagyokat pislog, erősen kérlelő tekintetét minden nehézség nélkül állom. Kedves közeledései átmennek ingerültbe, izmai megfeszülnek körülöttem. Szemernyi félelem sincs bennem, csak a büszkeségemre koncentrálok.
-Egy kicsit sem vonzódsz hozzám? -kérdezi sejtelmes hangon. Legszívesebben a röhögve a képébe vágnám, hogy egy fikarcnyit sem, de inkább elfojtom ezt a fajta stílusomat és higgadtan válaszolok.
-Nem.-felelem egyszerűen, tudom, hogy a nyugodtságommal még jobban az őrületbe kergetem, és ez diadalmas érzéssel tölt el.
-Azt nem hiszem. -dörmögi még mindig dühösen. -Majd meglátjuk, ezután mit mondasz. -bazsalyog kéjesen, majd egy gyors és határozott mozdulattal a mellkasára ránt és szenvedélyesen tapasztja ajkait az enyémre. Jóleső sóhaj hagyja el a száját, annak ellenére, hogy nem hogy nem viszonzom, teljes erőmből próbálom elszakítani magam tőle. Fájdalmasan aprót felnyögök, távolról sem az élvezettől, inkább a csalódottságtól. Nem így akartam megkapni az első csókomat.  Ezt tévesen bátorításnak veszi és nyelvével is beveti magát. Hevesen igyekszik áttörni a számba, amit minden módon akadályozok. Kézfejével lejjebb hatol, erősen belemarkol a fenekembe, mire kénytelen vagyok felsikkantani, ő pedig ez kihasználva bejutást nyer ajkaim közé.  Már nem ellenkezem, mozdulatlanul tűröm egyre forróbb csókját. Gonosz játékot űzve, hol lelassít, és úgy tesz, mintha elszakadna tőlem, erre én ellazítom magam és várom, hogy megtegye, de újra begyorsít, a győztesek mosolyával gazdagabban, miszerint gyakorlatilag visszacsókolok. Váratlanul alsóajkamra harap, elérve ezzel, hogy szemébe nézzek, ami furcsamód gyermekded örömet sugároz. Végül nagyon nem akaródzva, de egyoldalú csókcsatánk végét veszi, elengedve engem göndör fürtjeibe túrva felnevet. A fejét ingatva figyeli a reakciómat, de én nem csinálok semmit. Csak állok, mint akinek földbegyökerezett a lába és a padlót bámulom. Egyetlen hangot sem tudok kipréselni magamból, pedig szívesen kiordítanám magamból a felgyülemlett érzéseket.
-Azt ne mond, hogy nem élvezted! -hajol le hozzám, mire megfordulok, előveszem a szükséges ruháimat, amiket felveszek és bezárkózom a fürdőbe. Összegyűlt könnyeimet durván letörlöm, majd felöltözöm, kifésülöm kócos tincseimet és lefonom a vállamon. Arcot és fogat mosok, végül kisántikálok az ajtón és megkönnyebbülten sóhajtozva könyvelem el, hogy Harry nincs a szobában. Lesandítok a lépcsőn, a leggyorsabban elkészülő reggelin törve a fejem. Egy pillanatig sem szeretnék a pár perccel ezelőttiekre gondolni, mintha meg sem történt volna. Semleges maradok. Pirítós mellett döntök, előveszem a pirítót, rutinosan vágok bele két szelet kenyeret, majd bedugom, leülök egy székre és várom, míg elkészül.
-Mikészül itt, picilány? -jön le Harry is vadul mosolyogva, a levegőbe szaglászva, hátha kitalálja mit is „főzök” éppen. Ezt az oldalát talán még meg is tudnám kedvelni. Barátilag.
-Pirítós. -bökök a pult felé. Bólint, cuppanós puszit nyom az arcomra és lehuppan a mellettem lévő helyre. Szaggatottan fújom ki a levegőt, idegesen pillantok felé.
-Mi a baj? -vonja fel a szemöldökét kérdőn.
-Mi a baj? Szerinted mi a baj? Nem elég, hogy akaratom ellenére megcsókoltál, most úgy viselkedsz, mintha borzasztóan szerelmesek lennénk! Nem vagyok az idétlen kis barátnőd, akit kedved szerint pórázon rángathatsz! -csattanok fel idegesen. Beletúrok a hajamba, elfelejtve, hogy befontam, így néhány kósza szál máris szerteágaz. Halál nyugodtan figyeli dühkitörésemet, valószínűleg számított hasonlóra.
-Az első csókod volt? -teszi fel a kérdést higgadtan. Már épp valami frappáns válaszra készülök, mire a kész kenyér egy kattanással felvágódik a pirítóból és étvágygerjesztő illatokkal tölti meg a konyhát, ami két üres gyomorra igencsak csábítóan hat. Elharapva a mondanivalómat, halványat biccentek, előkapok két tányért és réteszem a két megpirult kenyeret. Keresek egy fej fokhagymát, megpucolom, és egy-egy gerezdet biggyesztek a kenyér mellé. Leteszem az ételt Harry elé és komótosan enni kezdem a sajátomat. Nem szólok egy szót sem, így ő töri meg az elég kínos csendet.
-Ma átjön néhány haverom, csinos legyél, nem akarom, hogy ilyen rongyos ruhában lássanak. -motyogja teli szájjal. -Ha csöngetnek, kinyitod és semmi több, világos? -morogja csöppet sem kedvesen.  Megadóan bólintok, feltápászkodom és elmosogatok. Felbicegek a lépcsőn, be a szobámba és a szekrényem elé állok. Az ujjaimat morzsolgatva nézek végig a cuccaimon, sosem volt sok pénzem,

Könyvborító+Helyzetjelentés

Drága Olvasóim!


Mindenek előtt szeretném megköszönni nektek a pipákat és kommenteket, nem is sejtitek milyen nagy örömet okoztatok ezzel!:') A 8 feliratkozóról már nem is beszélve! Tényleg nagyon köszönöm. A második fejezet még ma kint lesz, remélem mindenki tetszést elnyeri majd.
Időközben, pedig elkészült a blog könyvborítója is, amiért borzasztó hálás vagyok Abbie Smith-nek. 
Itt is van: 

Szerintem csodaszép lett!
További szép napot mindenkinek a rész hamarosan érkezik!
Rowenaxx

2014. szeptember 6., szombat

1. fejezet-Három nap

"A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg."
A nap lágy sugarai óvatosan hatolnak át az ablakomon, jóleső táncokat járva az arcomon, miközben apró kismadarak halk trilláikkal töltik meg a kinti, tavaszi levegőt. Mocorogni kezdek, minek hatására egy szorosan ölelő kart vélek felfedezni magamon. Oldalra pillantok, Harry nyitott szájjal, nagyokat szuszogva fekszik mellettem egy szál alsógatyában, meztelen felsőtesttel. Felváltva fut át rajtam a harag, félelem és szemérmesség keveréke. Gyors mozdulattal ledobom magamról férfias kezét, nem törődve azzal, hogy felébredhet. Széles mosoly jelenik meg az arcán, szeme azonban csukva marad.
-Neked is jó reggelt, picilány.-motyogja szórakozottan.
-Ezt mégis, hogy képzelted? Teljesen meg vagy húzatva?-mordulok rá idegesen, mire rám emeli a tekintetét.
-Szokj hozzá édesem, elég sokat fogunk együtt aludni.-vigyorog kajánul, majd alsó ajkába harapva néz végig pizsamás testemen. A vér a fejembe szökik, de nem csak a zavartól.
-Ha az életem múlna, rajta se töltenék el veled egyetlen átkozott éjszakát sem.-sziszegem a fogaim között. Dühösen trappolok a szekrényemhez, kiveszem az első kezem ügyébe akadó ruhadarabokat és a fehérneműmet, ugyanis melltartó nélkül szoktam aludni, ahogy a legtöbb ilyen korú lány. De valószínűleg a legtöbbjük nem arra ébred, hogy az egy napja ismert „nénikéjük” fia ölelgeti.
-Ó dehogynem.-rázza a fejét nevetve, óriási önuralomra kell hozzá, hogy ne képeljem fel, de végül sikerül megállnom, és az ajtó felé mutatnom.