6. fejezet - Múlt

Sziasztok!

Óriási bocsánatkéréssel tartozom, amiért ennyit késtem az új résszel. Borzasztóan sajnálom, de felvételi időszakban vagyok és rengeteget kell tanulnom a jobb jegyekért. Igyekszem sűrűbben jelentkezni és előre írni. 

Ebben részben sok minden kiderül a múltból, a következőn, pedig szerintem mindenki nagyot fog nézni. 

Várom a véleményeteket, jó olvasást!

xxRowena

5. fejezet - "Nem fogom hagyni"

Drága Olvasóim!

Sajnálom, hogy megint ilyen sokat kellett várnotok az új részre, igyekeztem minél hamarabb megírni és hozni nektek, de még így is elég későre sikeredett. Köszönöm a 18 (!!) feliratkozót és a kommentárokat, borzasztóan hálás vagyok mindenkinek aki amellett, hogy olvas még visszajelzéssel kedveskedik nekem. Amint láttátok időközben új design-t hoztam össze, nem lett a legeslegjobb, de az én munkám, ezért büszke vagyok rá. Nem is húznám tovább az időt, jó olvasást mindenkinek!

xxRowena

4. fejezet-Lejárt az idő

"Mikor a Vele töltött idő oly rövidnek, míg a hiánya oly hosszúnak tűnik."

3. fejezet-Fájdalmas találka

Sziasztok!

Meghoztam a 3. fejezetet, ami elég eseménydúsra sikeredett. Továbbá szeretném megköszönni nektek a pipákat, a kommenteket és a 14 (!!) feliratkozót. Hatalmas örömmel töltenek el a visszajelzések, őszintén örülök, hogy ennyi embernek tetszik a munkám. További szép napot és jó olvasást kívánok!xx

"A lényeg, hogy most itt vagy és újra láthatlak"

2. fejezet-Gyermekded

"Egy gyermeki mosoly, még a legkeményebb szívet is képes meglágyítani."

Apró puszikra ébredek. Összeszorítom a szememet, tudom, hogy Harry az, minden érintésétől egyre jobban undorodom saját magamtól. Ajkai felváltva simítanak végig a vállamon, a nyakamon és az arcomon. Mocorogni kezdek, hátha

abbahagyja, de ahogy a hátamra fordulok, elérhetővé válik számára a szám és a másik orcám is. Habozás nélkül pattanok fel mellőle, dühös pillantásokat lövellve amin, mint eddig is csak mosolyog.

-Míg aludtál nem bántad. Sőt, élvezted. -vigyorog szórakozottan, láthatóan élvezve a helyzetet. Zavartan tördelem az ujjaimat, fogalmam sincs mit csinált, míg az ágyban voltam. Megrázom a fejem, próbálok nem gondolni rá és elhessegetni a rémképeket. Feláll és a szokásos módon elém sétál.  Egyik kezével megfogja az államat, a másikkal szorosan átkarol. Fejemet maga felé fordítja, így akaratlanul is a szemeibe kell néznem. Zöld íriszei csillognak a vágytól, amit irántam táplál, ajkai beleremegnek az enyém közelségébe. Érzéketlen arccal meredek rá, vele ellentétben én csak mély szánalommal és megvetéssel tudok felé fordulni. Nagyokat pislog, erősen kérlelő tekintetét minden nehézség nélkül állom. Kedves közeledései átmennek ingerültbe, izmai megfeszülnek körülöttem. Szemernyi félelem sincs bennem, csak a büszkeségemre koncentrálok.

-Egy kicsit sem vonzódsz hozzám? -kérdezi sejtelmes hangon. Legszívesebben a röhögve a képébe vágnám, hogy egy fikarcnyit sem, de inkább elfojtom ezt a fajta stílusomat és higgadtan válaszolok.

-Nem.-felelem egyszerűen, tudom, hogy a nyugodtságommal még jobban az őrületbe kergetem, és ez diadalmas érzéssel tölt el.

-Azt nem hiszem. -dörmögi még mindig dühösen. -Majd meglátjuk, ezután mit mondasz. -bazsalyog kéjesen, majd egy gyors és határozott mozdulattal a mellkasára ránt és szenvedélyesen tapasztja ajkait az enyémre. Jóleső sóhaj hagyja el a száját, annak ellenére, hogy nem hogy nem viszonzom, teljes erőmből próbálom elszakítani magam tőle. Fájdalmasan aprót felnyögök, távolról sem az élvezettől, inkább a csalódottságtól. Nem így akartam megkapni az első csókomat.  Ezt tévesen bátorításnak veszi és nyelvével is beveti magát. Hevesen igyekszik áttörni a számba, amit minden módon akadályozok. Kézfejével lejjebb hatol, erősen belemarkol a fenekembe, mire kénytelen vagyok felsikkantani, ő pedig ez kihasználva bejutást nyer ajkaim közé.  Már nem ellenkezem, mozdulatlanul tűröm egyre forróbb csókját. Gonosz játékot űzve, hol lelassít, és úgy tesz, mintha elszakadna tőlem, erre én ellazítom magam és várom, hogy megtegye, de újra begyorsít, a győztesek mosolyával gazdagabban, miszerint gyakorlatilag visszacsókolok. Váratlanul alsóajkamra harap, elérve ezzel, hogy szemébe nézzek, ami furcsamód gyermekded örömet sugároz. Végül nagyon nem akaródzva, de egyoldalú csókcsatánk végét veszi, elengedve engem göndör fürtjeibe túrva felnevet. A fejét ingatva figyeli a reakciómat, de én nem csinálok semmit. Csak állok, mint akinek földbegyökerezett a lába és a padlót bámulom. Egyetlen hangot sem tudok kipréselni magamból, pedig szívesen kiordítanám magamból a felgyülemlett érzéseket.

-Azt ne mond, hogy nem élvezted! -hajol le hozzám, mire megfordulok, előveszem a szükséges ruháimat, amiket felveszek és bezárkózom a fürdőbe. Összegyűlt könnyeimet durván letörlöm, majd felöltözöm, kifésülöm kócos tincseimet és lefonom a vállamon. Arcot és fogat mosok, végül kisántikálok az ajtón és megkönnyebbülten sóhajtozva könyvelem el, hogy Harry nincs a szobában. Lesandítok a lépcsőn, a leggyorsabban elkészülő reggelin törve a fejem. Egy pillanatig sem szeretnék a pár perccel ezelőttiekre gondolni, mintha meg sem történt volna. Semleges maradok. Pirítós mellett döntök, előveszem a pirítót, rutinosan vágok bele két szelet kenyeret, majd bedugom, leülök egy székre és várom, míg elkészül.

-Mikészül itt, picilány? -jön le Harry is vadul mosolyogva, a levegőbe szaglászva, hátha kitalálja mit is „főzök” éppen. Ezt az oldalát talán még meg is tudnám kedvelni. Barátilag.

-Pirítós. -bökök a pult felé. Bólint, cuppanós puszit nyom az arcomra és lehuppan a mellettem lévő helyre. Szaggatottan fújom ki a levegőt, idegesen pillantok felé.

-Mi a baj? -vonja fel a szemöldökét kérdőn.

-Mi a baj? Szerinted mi a baj? Nem elég, hogy akaratom ellenére megcsókoltál, most úgy viselkedsz, mintha borzasztóan szerelmesek lennénk! Nem vagyok az idétlen kis barátnőd, akit kedved szerint pórázon rángathatsz! -csattanok fel idegesen. Beletúrok a hajamba, elfelejtve, hogy befontam, így néhány kósza szál máris szerteágaz. Halál nyugodtan figyeli dühkitörésemet, valószínűleg számított hasonlóra.

-Az első csókod volt? -teszi fel a kérdést higgadtan. Már épp valami frappáns válaszra készülök, mire a kész kenyér egy kattanással felvágódik a pirítóból és étvágygerjesztő illatokkal tölti meg a konyhát, ami két üres gyomorra igencsak csábítóan hat. Elharapva a mondanivalómat, halványat biccentek, előkapok két tányért és réteszem a két megpirult kenyeret. Keresek egy fej fokhagymát, megpucolom, és egy-egy gerezdet biggyesztek a kenyér mellé. Leteszem az ételt Harry elé és komótosan enni kezdem a sajátomat. Nem szólok egy szót sem, így ő töri meg az elég kínos csendet.

-Ma átjön néhány haverom, csinos legyél, nem akarom, hogy ilyen rongyos ruhában lássanak. -motyogja teli szájjal. -Ha csöngetnek, kinyitod és semmi több, világos? -morogja csöppet sem kedvesen.  Megadóan bólintok, feltápászkodom és elmosogatok. Felbicegek a lépcsőn, be a szobámba és a szekrényem elé állok. Az ujjaimat morzsolgatva nézek végig a cuccaimon, sosem volt sok pénzem,

Könyvborító+Helyzetjelentés

Drága Olvasóim!

Mindenek előtt szeretném megköszönni nektek a pipákat és kommenteket, nem is sejtitek milyen nagy örömet okoztatok ezzel!:') A 8 feliratkozóról már nem is beszélve! Tényleg nagyon köszönöm. A második fejezet még ma kint lesz, remélem mindenki tetszést elnyeri majd.

Időközben, pedig elkészült a blog könyvborítója is, amiért borzasztó hálás vagyok Abbie Smith-nek. 

Itt is van: 

Szerintem csodaszép lett!

További szép napot mindenkinek a rész hamarosan érkezik!

Rowenaxx

1. fejezet-Három nap

"A kemény sors legelőször is a szívet keményíti meg."

A nap lágy sugarai óvatosan hatolnak át az ablakomon, jóleső táncokat járva az arcomon, miközben apró kismadarak halk trilláikkal töltik meg a kinti, tavaszi levegőt. Mocorogni kezdek, minek hatására egy szorosan ölelő kart vélek felfedezni magamon. Oldalra pillantok, Harry nyitott szájjal, nagyokat szuszogva fekszik mellettem egy szál alsógatyában, meztelen felsőtesttel. Felváltva fut át rajtam a harag, félelem és szemérmesség keveréke. Gyors mozdulattal ledobom magamról férfias kezét, nem törődve azzal, hogy felébredhet. Széles mosoly jelenik meg az arcán, szeme azonban csukva marad.

-Neked is jó reggelt, picilány.-motyogja szórakozottan.

-Ezt mégis, hogy képzelted? Teljesen meg vagy húzatva?-mordulok rá idegesen, mire rám emeli a tekintetét.

-Szokj hozzá édesem, elég sokat fogunk együtt aludni.-vigyorog kajánul, majd alsó ajkába harapva néz végig pizsamás testemen. A vér a fejembe szökik, de nem csak a zavartól.

-Ha az életem múlna, rajta se töltenék el veled egyetlen átkozott éjszakát sem.-sziszegem a fogaim között. Dühösen trappolok a szekrényemhez, kiveszem az első kezem ügyébe akadó ruhadarabokat és a fehérneműmet, ugyanis melltartó nélkül szoktam aludni, ahogy a legtöbb ilyen korú lány. De valószínűleg a legtöbbjük nem arra ébred, hogy az egy napja ismert „nénikéjük” fia ölelgeti.

-Ó dehogynem.-rázza a fejét nevetve, óriási önuralomra kell hozzá, hogy ne képeljem fel, de végül sikerül megállnom, és az ajtó felé mutatnom.

Prológus

"A tapasztalat nehéz tanár, mivel először jön a teszt, és csak utána a lecke."

19 évesen takarítónőnek lenni nem éppen egy leányálom. De szükség idején az ember mindenre képes egy kis pénz reményében. A szüleim segítségére már rég nem számíthatok, hisz még 4 éves sem voltam mikor meghaltak. Miután a nevelő szüleim úgy döntöttek, hogy más kontinensen folytatják tovább az életüket, nekem pedig eszem ágában sem volt velük tartani, így munkát ajánlottak a nevelőanyám testvérénél, Maggie-nél. Amire jó kislány módjára rá is bólintottam. Csak párszor találkoztam Maggie-vel, akkor is még kicsi voltam. Nem sokra emlékszem róla, a név hallatán csak egy mosolyt tudok felidézni magamban, ami enyhe nyugalomérzettel töltött meg. Leginkább egy kalandnak fogom fel ezt az egészet, és vigyorogva állok majd hozzá a dolgokhoz. Ami kissé aggaszt az a háromemeletes luxus villa kipucolásán kívül, újdonsült nénikém fia, Harry. Nem sokkal idősebb nálam, állítólag kisebb korunkban -azon néhány alkalommal mikor meglátogattak minket- együtt játszottunk, és ami elég émelyítően hangzik, hogy együtt is fürödtünk. Bár valószínűleg fölöslegesen izgatom magam ezzel, hiszen az több mint 10 éve volt.

A busz lefékez a megállóban, felállok és az ajtó felé veszem az irányt. Lesétálok a lépcsőn és beszívom –a végre friss- levegőt. Zsúfolt busz, izzadt és túlsúlyos emberek egyenlő oxigénhiány fellépése. Vidáman dúdolgatva indulok meg a hamarosan otthonomnak és egyben munkahelyemnek is nevezett óriási épület felé. A bejárat előtt nagyot sóhajtok, a kezem a kilincsre helyezem, majd benyitok. A ház belülről még nagyobb, ha ez egyáltalán lehetséges. A küszöböt átlépve tátott szájjal nézek végig minden apró kis részletet magam körül. A bejárattól egy vékony kis folyosó vezet a napliba, ami talán mondanom sem kell, de hatalmas. Jobbról egyből a konyhát vélem felfedezni ahová egy hosszú, széles boltív vezet a falban.  Balról pedig egy kanyargó lépcsősor vezet felfelé. Ajtónyitódást hallok magam mellől, majd Maggie mosolygós, kissé ráncos arcát pillantom meg.

-Alina?-kérdezi tetőtől talpig végignézve rajtam.-Úristen, de megnőttél picilány!-jön közelebb hozzám, kezeit szélesen széttárva. Nevetve leteszem a kézipoggyászom és szorosan megölelem. Pont olyan, mint ahogy az emlékfoszlányaimban, lelki szemeim előtt elképzeltem.-Mikor utoljára láttalak még babázó, apró lányka voltál ártatlan tekintettel a rózsaszín ruhácskádban. És lám most kész felnőtt vagy!-ölel meg újra, szeme sarkában könnycsepp gyűlik, amit mosolyogva, gyorsan le is töröl.-Gyere megmutatom a szobádat.-int a kígyózó lépcsőfokok felé, és már lépked is föl rajtuk. Megragadom a táskám és szaporán haladok utána. Felérve a lépcsősor legtetejére, jobbra fordul, majd néhány lépés után megtorpan és benyit egy fehér ajtón.-Hát, ez lenne az.-fordul felém. Egyszerű, tágas mégis pont az én stílusom. Középen egy nagy, kétszemélyes, baldachinos ágy, a sarokban egy sima barna szekrény, halványkék falakkal társítva és egy másik ugyanolyan fehér ajtó, ami ha a sejtésem nem csal a fürdőszoba lesz. -Remélem, tetszik. Nem a legcicomásabb, de van külön fürdőszoba és gardrób.-és lám jól gondoltam.

-Ez tökéletes lesz Maggie néni. Köszönöm!-bólintok izgatottan.

-Néni? Ugyan már édesem hívj csak Magginek, ne szégyellősködj.-simítja meg az arcomat kedvesen, el nem tűnő, őszinte mosollyal.-Pakolj ki nyugodtan, de ha kész vagy gyere le, mert szeretnélek bemutatni a fiamnak, Harry-nek, gondolom, nem emlékszel rá, már rég nem találkoztatok.-indul kifelé, becsukva maga után az ajtót.

Felsóhajtok, majd az ágyra cipelem a bőröndömet. Kicipzárazom, kiveszem egy kupacnyi ruhát és a gardrób felé viszem. Kicsit bénázva fél kézzel kinyitom és gondosan bepakolom.

Miután végezek a nem túl nagy mennyiségű cuccom elpakolásával, lebattyogok a nappaliba, ahol már vártak rám.

-Na vége Aliana, bemutatom a fiamat, Harry-t. Harry, mint tudod ő Aliana, akiről meséltem neked. Mostantól nálunk fog lakni.-pillant felváltva rám és a fiára. Harry széles vigyorral az arcán végigmér, amitől érezem, hogy kezdek kipirosodni.

-Nagyon örülök!-biccentek egy aprót felé.

-Szint úgy.-viszonozza a gesztusomat.

-Nos, akkor Aliana, ma még én főztem, de holnaptól ez már a te feladatod lesz. Harry majd ellát néhány teendővel, én mindennap 9-ig dolgozom, így sokat lesztek kettesben, remélem nem baj.-teszi ki az asztalra a gőzölgő pirítósokat.

-Rendben.-bólintok rá, majd lehuppanok Harry melletti székre. A vacsora csendben telt, nem is igen volt sem mondanivalónk, sem pedig közös témánk. Mikor mindenki végzett, elsőként pattantam fel a helyemről, összeszedtem a tányérokat és a mosogatóhoz lépdeltem velük.

-Na, én megyek és lefekszem, gyerekek, vége a szabinak, holnap jöhet újra a sok papírmunka.-áll fel Maggie is, még jó éjszakát kíván és felmegy az emeletre.

Végül Harry is feltápászkodik, de nem a szobájába, hanem mögém sétál.

-Figyelj, picilány akkor most lefektetjük a szabályokat. Minden reggel 8-kor ébredek, addigra kész legyen a reggeli és egy pohár tiszta kávé, tej nélkül. A harmadikra még csak eszedbe se jusson felmenni, az az én területem. Ha mindig pontosan azt csinálod, amit mondok, békében megélhetünk egymás mellett. De, ha netán mégsem….annak csúnya vége lehet.-súgja a fülembe mély, rekedtes hangon, amitől akaratlanul kiráz a hideg. Megpróbálja átkarolni a derekamat, mire megragadom a kezeit és szembe fordulva maga előtt összeszorítom őket.

-És most jöhetnek az én szabályaim. Három dolgot nem szeretek. Ha zsarolni próbálnak, ha megvesztegetnek, és ha akaratom ellenére tapiznak. Ebből te máris megszegtél kettőt.-vigyorodok rá diadalmasan. De korai volt az örömöm, ugyanis most ő ragad meg, visszafordít a mosogató felé, és az egyik kezemet erősen a lapockáimhoz szorítja. Fájdalmasan felszisszenek, a nyakamon érzem meleg szuszogását.

-Itt én dirigálok picilány, nem pedig fordítva. Ezt most még elnézem neked, mert csak az első napod, de később már nem leszek ilyen kíméletes.-dörmögi nyugodt, kimért hangon.-Vad vagy, akárcsak egy betöretlen musztáng. Ez tetszik, és furcsamód felizgat. Mint mondtam, ha azt csinálok, amit mondok, jól meg leszünk mi ketten.-söpör ki egy szemembe lógó tincset a felszabadított kezével, és puszit akar adni az arcomra, de kihasználva az alkalmat kiszabadítom magam a szorításából és sikításra nyitom a szám. De sajnos Harry gyorsabb nálam és hátulról elkap, ezért csak egy halkabb nyögés féle kerekedik belőle. Hiába próbálom minden erőmmel kiszabadítani magam, nem megy. Túl erős.

-És a legfontosabb szabály: egy szót se szólhatsz az anyámnak, különben nem csak munkanélküli leszel, de nyomorék is.-fenyeget most már dühösen.-Megértetted?-ráz meg visszafogott ordítással. Halvány bólintok, majd elengedem a kezét, amit eddig le akartam hámozni a számról. Lassan elenged, maga felé fordít és a derekamnál fogva közel ránt magához.-Az a szerencséd, hogy dögös vagy és iszonyatosan kívánatos.-kaján vigyor jelenik meg az arcán, mire teljes erőbedobással, a mellkasánál fogva ellököm magamtól, és amilyen gyorsan csak tudok, felrohanok a szobámba és kulcsra zárom az ajtót. A fülem szorosan az ajtóra tapasztom, lépteket hallok közeledni.

-Nem maradhatsz örökre odabent…és ne feledd, reggel nyolc. Bundás kenyeret kérek, némi fokhagymával, szívecském.-a hangján érződik, hogy szélesen bazsalyog.-Ó, és..-szólal meg ismét, mintha csak elfelejtett volna valamit.-Aludj jól, picilány. Tudod, minden szobához van kulcsom a házban.-kuncog fel gúnyosan.

Miután hallom távolodni, meggyötörten rogyok le a földre. Hogyis gondolhattam, hogy nem lesz baj? Hogy minden rendben lesz? Megtanulhattam volna már: velem sosincs minden rendben. Mindig küzdenem kell magamért. Ráadásul minden egyes nap, reggeltől estig. Szépen indul ez a munkám is.