 |
| "Egy gyermeki mosoly, még a legkeményebb szívet is képes meglágyítani." |
Apró puszikra ébredek. Összeszorítom a szememet, tudom, hogy
Harry az, minden érintésétől egyre jobban undorodom saját magamtól. Ajkai
felváltva simítanak végig a vállamon, a nyakamon és az arcomon. Mocorogni
kezdek, hátha
abbahagyja, de ahogy a hátamra fordulok, elérhetővé válik számára
a szám és a másik orcám is. Habozás nélkül pattanok fel mellőle, dühös
pillantásokat lövellve amin, mint eddig is csak mosolyog.
-Míg aludtál nem bántad. Sőt, élvezted. -vigyorog szórakozottan,
láthatóan élvezve a helyzetet. Zavartan tördelem az ujjaimat, fogalmam sincs
mit csinált, míg az ágyban voltam. Megrázom a fejem, próbálok nem gondolni rá
és elhessegetni a rémképeket. Feláll és a szokásos módon elém sétál. Egyik kezével megfogja az államat, a másikkal
szorosan átkarol. Fejemet maga felé fordítja, így akaratlanul is a szemeibe
kell néznem. Zöld íriszei csillognak a vágytól, amit irántam táplál, ajkai
beleremegnek az enyém közelségébe. Érzéketlen arccal meredek rá, vele
ellentétben én csak mély szánalommal és megvetéssel tudok felé fordulni.
Nagyokat pislog, erősen kérlelő tekintetét minden nehézség nélkül állom. Kedves
közeledései átmennek ingerültbe, izmai megfeszülnek körülöttem. Szemernyi
félelem sincs bennem, csak a büszkeségemre koncentrálok.
-Egy kicsit sem vonzódsz hozzám? -kérdezi sejtelmes hangon.
Legszívesebben a röhögve a képébe vágnám, hogy egy fikarcnyit sem, de inkább
elfojtom ezt a fajta stílusomat és higgadtan válaszolok.
-Nem.-felelem egyszerűen, tudom, hogy a nyugodtságommal még
jobban az őrületbe kergetem, és ez diadalmas érzéssel tölt el.
-Azt nem hiszem. -dörmögi még mindig dühösen. -Majd meglátjuk,
ezután mit mondasz. -bazsalyog kéjesen, majd egy gyors és határozott
mozdulattal a mellkasára ránt és szenvedélyesen tapasztja ajkait az enyémre. Jóleső
sóhaj hagyja el a száját, annak ellenére, hogy nem hogy nem viszonzom, teljes
erőmből próbálom elszakítani magam tőle. Fájdalmasan aprót felnyögök, távolról
sem az élvezettől, inkább a csalódottságtól. Nem így akartam megkapni az első
csókomat. Ezt tévesen bátorításnak veszi
és nyelvével is beveti magát. Hevesen igyekszik áttörni a számba, amit minden
módon akadályozok. Kézfejével lejjebb hatol, erősen belemarkol a fenekembe,
mire kénytelen vagyok felsikkantani, ő pedig ez kihasználva bejutást nyer ajkaim
közé. Már nem ellenkezem, mozdulatlanul
tűröm egyre forróbb csókját. Gonosz játékot űzve, hol lelassít, és úgy tesz,
mintha elszakadna tőlem, erre én ellazítom magam és várom, hogy megtegye, de
újra begyorsít, a győztesek mosolyával gazdagabban, miszerint gyakorlatilag
visszacsókolok. Váratlanul alsóajkamra harap, elérve ezzel, hogy szemébe
nézzek, ami furcsamód gyermekded örömet sugároz. Végül nagyon nem akaródzva, de
egyoldalú csókcsatánk végét veszi, elengedve engem göndör fürtjeibe túrva
felnevet. A fejét ingatva figyeli a reakciómat, de én nem csinálok semmit. Csak
állok, mint akinek földbegyökerezett a lába és a padlót bámulom. Egyetlen hangot
sem tudok kipréselni magamból, pedig szívesen kiordítanám magamból a
felgyülemlett érzéseket.
-Azt ne mond, hogy nem élvezted! -hajol le hozzám, mire
megfordulok, előveszem a szükséges ruháimat, amiket felveszek és bezárkózom a
fürdőbe. Összegyűlt könnyeimet durván letörlöm, majd felöltözöm, kifésülöm
kócos tincseimet és lefonom a vállamon. Arcot és fogat mosok, végül
kisántikálok az ajtón és megkönnyebbülten sóhajtozva könyvelem el, hogy Harry
nincs a szobában. Lesandítok a lépcsőn, a leggyorsabban elkészülő reggelin
törve a fejem. Egy pillanatig sem szeretnék a pár perccel ezelőttiekre
gondolni, mintha meg sem történt volna. Semleges maradok. Pirítós mellett
döntök, előveszem a pirítót, rutinosan vágok bele két szelet kenyeret, majd
bedugom, leülök egy székre és várom, míg elkészül.
-Mikészül itt, picilány? -jön le Harry is vadul mosolyogva,
a levegőbe szaglászva, hátha kitalálja mit is „főzök” éppen. Ezt az oldalát
talán még meg is tudnám kedvelni. Barátilag.
-Pirítós. -bökök a pult felé. Bólint, cuppanós puszit nyom
az arcomra és lehuppan a mellettem lévő helyre. Szaggatottan fújom ki a
levegőt, idegesen pillantok felé.
-Mi a baj? -vonja fel a szemöldökét kérdőn.
-Mi a baj? Szerinted mi a baj? Nem elég, hogy akaratom
ellenére megcsókoltál, most úgy viselkedsz, mintha borzasztóan szerelmesek
lennénk! Nem vagyok az idétlen kis barátnőd, akit kedved szerint pórázon
rángathatsz! -csattanok fel idegesen. Beletúrok a hajamba, elfelejtve, hogy
befontam, így néhány kósza szál máris szerteágaz. Halál nyugodtan figyeli
dühkitörésemet, valószínűleg számított hasonlóra.
-Az első csókod volt? -teszi fel a kérdést higgadtan. Már
épp valami frappáns válaszra készülök, mire a kész kenyér egy kattanással
felvágódik a pirítóból és étvágygerjesztő illatokkal tölti meg a konyhát, ami
két üres gyomorra igencsak csábítóan hat. Elharapva a mondanivalómat, halványat
biccentek, előkapok két tányért és réteszem a két megpirult kenyeret. Keresek
egy fej fokhagymát, megpucolom, és egy-egy gerezdet biggyesztek a kenyér mellé.
Leteszem az ételt Harry elé és komótosan enni kezdem a sajátomat. Nem szólok
egy szót sem, így ő töri meg az elég kínos csendet.
-Ma átjön néhány haverom, csinos legyél, nem akarom, hogy
ilyen rongyos ruhában lássanak. -motyogja teli szájjal. -Ha csöngetnek,
kinyitod és semmi több, világos? -morogja csöppet sem kedvesen. Megadóan bólintok, feltápászkodom és
elmosogatok. Felbicegek a lépcsőn, be a szobámba és a szekrényem elé állok. Az
ujjaimat morzsolgatva nézek végig a cuccaimon, sosem volt sok pénzem,
